2013. március 29., péntek

NAGYPÉNTEK..."HOGY MINDIG HAZATALÁLJUNK"

Ma a világ talán csak hallomásból tudja, hogy nagypéntek van.
Vagy esetleg csak egy hosszú kellemes hétvége kapcsolódik Húsvéthoz.


Kétezer éve minden évben van egy nap, amikor hallgatni kell, 
mert szavakban nem fejezhető ki a gyász, a fájdalom, a megdöbbenés, 
a megrökönyödés, ahogyan Jézus Krisztussal végeztek.

A hallgatásban nem csak Jézus Krisztus földi személyének a gyászolása van benne, 
hanem benne van minden egyes elveszett szeretteinkre való gondolás is.
Milyen nehéz elfogadni a halált, az élettelenséget, a visszafordíthatatlanságot,
arra is gondolunk, hogy hány embert kellett feleslegesen elvesztenünk,
s mennyi érték ment veszendőbe így.
Ebben a hallgatásban benne van az egyház haldoklása, amikor azt érezzük,
hogy oda nem való emberek, a saját érdekükben teszik pokollá azt, ami szent volt,
s ami szent kellett volna mindig is legyen.

Csak hallgatunk mély megdöbbenésünkben, hogy is történhettek meg a dolgok így, 
éppen így akkor nagypénteken, 
s azóta oly sokszor az egyházban is.

Ezen a napon szigorú böjtöt kell tartani.
Csupán háromszor lehet étkezni, egyszer jóllakni.
Hús fogyasztása tilos.
A böjt alól természetesen felmentést kapnak a gyerekek, a betegek,
a terhesek és a fizikai munkát végzők - akik nem tudnák étel nélkül ellátni a feladatukat.
De ezért ne keseredjünk el.
Holnapután, Húsvétvasárnap ételszentelés.
Lesz a kosárban bárányhús, kalács, tojás, sonka és bor is.
Ezt a családtagokkal együtt kell elfogyasztanunk, hogy ha valamikor eltévednénk az életben,
mindig eszünkbe jusson, hogy kivel fogyasztottuk el a húsvéti ételeket,
s mindig hazataláljunk...

EGYEDI POSZTER, PLAKÁT ÉS VÁSZONKÉP KÉSZÍTÉS megrendelésre


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 
;